Nagyon-nagyon meleg vasárnapi napon a Diósjenői tanösvényt jártuk be.

Diósjenő, Arany János utcai buszmegállótól indultunk, az erdőt, a
tanösvény kiindulási pontját kb. 1 km után értük el. Az első látványosság a Diósjenői Szabadidő park, ide belépő váltásával juthatunk be. Mi csak kívülről néztük és tájékozódtunk. A tanösvény útja folyamatosan emelkedett, miközben a sűrű erdőt völgyek tarkították szemgyönyörködtetően. A Gyikos-kúthoz, igaz csak néhány lépést, de fel kellett kapaszkodni. Kevés víz csordogált a kútból. A Závoz-nyereghez felérve megpihentünk, itt ért véget a folyamatos emelkedő. Szép a panoráma, bár a fák már nagyok és a panoráma egy részét eltakarták. A Závoz-nyeregtől visszaértünk az erdő fái közé, ahol kissé letértünk a jelzett útról, minek következtében árkon-bokron keresztülmenve kerestük meg a jelzett utat. Itt találtuk az első bombatölcsért, amit zöld békalencsés víz töltött be, jó fotótémát szolgáltatva.

A bombatölcsérek úgy keletkeztek, hogy a 2.-ik világháború után megmaradt bombákat itt robbantották fel, ezek később megteltek vízzel, és különleges flóra és fauna alakult ki. A Kemence-patak mellett haladva értük el a Gál-kutat, egy rozoga, foghíjas hídon keresztül, ebben is igen keves víz csordogált. Itt egy újabb bombatölcsért fotózhattunk. A Gál-rétet elhagyva újra erdei úton fák között kapaszkodtunk fel a Cseh-várhoz. Se vár, se rom, csak egy tábla jelezte a vár helyét. Hiába álltunk hegytetőn, a megnőtt fáktól nem volt kilátás.

Innen meredeken vezetett lefelé a jelzés, és értünk vissza a tanösvény kiinduló pontjához. Még várt ránk 2 km a vasútállomásig, a falun keresztül a betonon. Nem hiányzott, de éppen a kisvonat indulására értünk oda. A vonat szép úton kanyarogva döcög Vácig.

Túráztunk 11 km-t szintben megtettünk +370 m-t, ami ebben a hőségben szép teljesítmény.

Borbás Kriszti
túravezető